I tell your story
Gervai László csilláros
"Egy kis kézügyesség kell hozzá, meg szeretni kell a munkát."
Gervai Lászlóval a csillárossal egy parkolóban találkoztam először, ahol két, költöztetéshez kirakott széket próbáltam plusz jelentéstartalommal felruházni. László egyike volt azon autósoknak, akinek kamerával a kezemben rosszalló pillantással próbáltam jelezni, hogy talán jobb lenne tovább gurulni, mert én itt éppen alkotásban vagyok. László azonban nagyvonalúan megállt a parkoló előtt, elnézést kért, hogy zavar és fogadkozott, hogy csak pár percre ugrik be valahova, majd hosszú, kék köpenyében eltűnt az egyik kapualjban. Pár perccel később felbukkant két öreg székkel a kezében. Ahogy ezt ilyenkor mondani szokták, „egy igazi jelenség volt”. Ránéztem, és arra gondoltam, hogy nekem ezzel a kékköpenyes emberrel beszélnem kell. „Jónapot kívánok! Ne haragudjon, maga kárpitos?” „Nem, csilláros.” „Csilláros?!” Negyedórával később a parkolót felszabadítva és a székeket magam mögött hagyva már a pinceműhely és a mennyezetről lógó csillárok bűvöletében kerestem a témát.
2019 December


















