Fakhri egy azerbajdzsáni srác a házból. Csak látásból ismertem egészen addig, amíg a dob utcai társasházunk fáján tanyázó szarkapár fiókái fel nem bukkantak a lepattant betonudvaron. A jól fejlett, de repülni még nem tudó fiókák nem voltak biztonságban a kutyák által is használt udvaron. Lulu kis híján elkapta az egyiket és azóta is feni rájuk a fogát. Fakhri gondolt egyet, cipősdobozba tette a fiókákat, a dobozt pedig kirakta az ablakába, hogy a madarak továbbra is kapcsolatban maradjanak a hangosan rikoltozó szülőkkel. A történéseket látva szóba elegyedtem Fakhrival és úgy döntöttünk, hogy dokumentáljuk a szarkanevelés különböző fázisait.

 

Gyorsan kiderült, hogy a felnőttek csak kommunikálni járnak a fiókákhoz, nem táplálták őket. (Fakhri mielőtt dobozba tette volna a fiókákat kint hagyta őket a betonon és onnan figyelte, hogyan reagálnak a felnőtt madarak.) Fakhri utána olvasott a szarkák fiókanevelési szokásainak, kiderítette, hogy hogyan és mivel tudja szakszerűen táplálni őket, valamint továbbra is biztosította, hogy a szarkaszülők megközelíthessék a fiókákat.

 

Fakhri türelemmel és odaadással gondoskodik a madarakról, izgatottan várja a fészekelhagyás napját…